Az eredetileg német Isenpach településről (később Eisenbach – Vaspatak, szlovákul Wihine) szóló első írásos emlék a 13. századból származik. Már a 16. században Selmecbánya közigazgatása alá került. Fő okai a vasérc bányászata és kovácsműhelyekben – vihnyékben való feldolgozása, fában gazdag erdők és a falu kedvező fekvése voltak. A dombos határban az emberek fuvarozással, faszén égetésévell és malomiparral foglalkoztak. A terület legjelentősebb tárója a 12 km hosszú Páduai Szent Antal táró volt. A táróba vezető felúított bejáratok Vihnye előtt találhatók Selmecbánya irányábl.
A vihnyei fürdőt már a 13. században említették. A víz jótékony hatásait gazdag bányászok és az egyszerű nép is ismerte. A 16. század óta a fürdőt befolyásos vendégek látogatták egész Közép-Európából. Felvirágzása viszont csak a 19. század 70-es éveiben következett be. A 2. világháború ideje alatt zsidó munkatáborként szolgált és az 1945-ös frontátvonuláskor a fürdő leégett. Fennmaradt néhány magánvilla, a legszebbek közé a Szokács villa tartozik a Vízi paradicsom közelében.
A dombtetőn már több mint 230 éve áll a Mihály Arkangyal templom. A plébánia és a templom felépítését az arany- és ezüstbányák támogatták. Az elegáns templom későbarokk oltárt és értékes képeket rejteget.
Érdemes megtekinteni az egyedi Kőtenger természetvédelmi területet is, amelyet nagy riolit bálványok alkotnak. A tenger Vihnye felett fekszik. A község a Kachelman gépgyárról és a vihnyei sörfőzdéről is híres, amely állítólag a legrégebbi Szlovákiában.