Az első bányatavak már a 16. század elején álltak itt. A Nagy víztározó -tó a Szentháromság tér közelében ivóvízkészletként és tűzvész esetén vízkészletként szoldált. A bányatavak kiterjedt építésére azonban csak az “energetikai válság” során, a 18. század első felében került sor.
A bányákat valaha csak kézzel ásták, ún. kapalács és vésővas segítségével, vagy legfeljebb tüzet használtak. Két ember a sziklába évente átlagosan kb. 7 km alagutat ásott ki. Elképzelhetetlen, hogyan ástak ki ilyen tempóban több száz kilométer alagutat. A lőpor használatának köszönhetően (1627 óta) felgyorsult a bányászat. Legnagyobb akadálya a talajvíz volt, ahogyan a bányák a mélybe vezettek. Már az öröklődő tárók sem segítettek, amelyek vízszintesen átfúrták a hegyeket, mivel a bányák már ezek szintje alá csökkentek. Nem győzték szivattyúzni az emberek és lovak százai sem, amelyek a lójárgányt vezették. Az egyetlen akkoriban ismert meghajtási alternatíva a víz volt, amelyből azonban nem volt elegendő. Sőt a bányák magasan a hegyeken voltak, hogyan jutott volna fel oda? A gondok híre továbbrepült a világba és feltalálók érkeztek Selmecbányára, hogy megépítsék a “csodagépet”. Kölönféle, gyakran bizarr berendezéseket javasoltak, de a helyzet nem javult. A bányászok adósságai nőttek, a bevétel pedig csökkent. Az bécsi udvari kamara úgy döntött, hogy bezárja a bányákat.
Hogyan épült a bányató
A helyen, ahová a gátat és a bányatavat tervezték, először megtisztították a partokat, egészen a kőzetig. Megkeresték az összes régi tárót, kitisztították, feltöltötték vízhatlan agyaggal, amelyet ledöngöltek. A gát alapja egy vízhatlan tömítő test volt. Három sor erős tölgyfát vertek be, fűzfavesszővel befonva és a keletkezett falak közé agyagot hordtak. Ezt tömörítették és ledöngölték, például úgy, hogy kecske, vagy juhnyájat hajtottak arra. Mindkét oldalára aztán földet hordtak, amelyet az elülső oldalon kővel erősítettek meg, a levegős oldalán pedig kőfallal, talppal támasztottak ki. Az építményen férfiak és nők százai sőt ezrei dolgoztak, de külön-külön.
