A Selmeci hegyekben a 17. és a 18. században több mint 66 bányató épült. Közülük több teljesen feledésbe merült, néhány beomlott, vagy másként eltűnt. 24 működő víztározó van és pihenésre, horgásztra, vagy ivóvízre használatosak.
Selmeci bányatavak
Klinger
A mai Klinger bányató elődjét J.K.Hell tervezte 1760 előtt. A Zsigmond és András aknák vízszivattyú gépeit hajtotta (ma Szabadtéri bányamúzeum Selmecbánya). A bányató építése nem egész 4000 aranyba került és Hell első Zsigmond aknán épült vízszivattyúja működésének első 3 hónapjában 1209 aranyat és 12 krajcárt spórolt meg.
A tavat a 19. század első harmadában úgy építették át, hogy az eredeti gátat szétszedték és lejjebb vitték. Az agyagot Vöröspatakon szerezték és targoncán szállították ide kétkilométeres sínpályán.
1850-ben a bécsi kormány minisztériuma fürdők létesítését rendelte el, “a bányászok egészségének és tisztaságának bebiztosítása érdekében”. A Klingeren úszó medencés tutajokat építettek, öltözőkkel a parton. A fürdőzés szabályait a “Klingerstolniansky bányatavon való fürdőzés rendszabálya” határozta meg, délelőtt a nők, délután pedig a férfiak fürödtek.
A Klinger a mai napig kedvelt fürdőhely, habár a vizet nem éri túl sok napfény és így nem tartozik a legmelegebb tavak közé. A városból romantikus ösvény vezet ide erdőn keresztül, gyakori sétahely ez.
Nagy és Kis Vízellátó
A Vöröskúttall együtt közvetlenül a város középkori magja fölött fekszenek, a Szentháromság tér fölötti völgyben. A írásos emlékek szerint a selmcei hegy legérgebbi bányatavai, már 1500-ban itt álltak. Habár a neve arra utal, hogy ivóvíz forrás volt, eleinte szintén a szivattyúk hajtására szolgált. A Nagy Vízellátó bányató az egyetlen tó, amelynek átszakadt a gátja. 1633 január 22-dikén kora reggel átszakadt a tó gátja és berepült az alatta levő városba. Lerombolt három házat, sokat megrongált és megölt 5 embert. A gátat még ugyanabban az évben megjavították. Másodszor 1725-ben szakadt át. ismét hatalmas károkat okozva. A 18. században már cask ivóvíz és tűzvész esetén való vízforrásként szolgált. A tűzvészek abban az időben gyakoriak és terjedelmesek voltak. A Nagy Vízellátó híres a különös, türkizkék vizéről. Van aki a ezt réz-szulfát tartalmának tulajdonítja, amely állítólag a környező régi bányákból szabadul fel. Ez a tartalom viszont mérgező lenne, a tóban pedig halak élnek. Néhányan épp ellenkezőleg azt állítják, hogy a tóban való fürdésnek gyógyító hatása van. A szemet gyönyörködtető szín oka valószínűleg a vízben található finom agyagrészecskék jelenléte. A Vízellátóra a helyiek gyors felfrissülés céljából járnak fürödni forró nyári napokon, tavasszal és ősszel séták, télen pedig romantikus korcsolyázás helyszíne, néha gyertyafénynél is. A tónál tűzhely található.
Vöröskút
Vöröskút Selmecbánya fölött található, ahol a hegy gerincén találkoznak a Vihnyéből és Hodrushámorból vezető utak. Kiindulópont gyalogos túrára, kerékpárosok és sítfutók számára, tanösvények indulnak innen. Vöröskút neve onnan származik, hogy amikor Thököly Imre hadserege elfogta és lefejezte Katuni János jezsuita papot, annak vére vörösre festette a tó vizét. A tó közelében Katuni János keresztje áll, amelye erre az eseményre emlékeztet. A tónak alacsony, de állandó vízszintje van. Magasan helyezkedik el, így a helyiek télen jégkorongot játszanak itt.
Ottergrund
Az Ottergrund bányató a Selmeci-hegység legmagasabban található tava (801 m. tsz. f.). A Kapusta Milan tanösvényen fekszik, amely a bekötő keresztgátta a város fölött összeköti a Vöröskutat és a Klingert. Az Ottergrund az egyik legfotogénebb bányató, a háttérben jól láthatóa Kálvária és a gáton lovak szoktak legelni. Szép kirándulásra való hely gyönyörű kilátással
Mihály-táró
Állítólag már 1651-ben létezett három kis, szorosan egymás mellett álló bányató. A belőlük származó víz a Mihály-táró szivattyúinak hajtására szolgált. A két felső tavat meddő kőzettel szórták be, az alsó pedig szennyezett és fennállása veszélyeztetett,
Piargi bányatavak (Hegybánya)
Bakomi
A Bakomi bányatónak már a megépítésétől kezdve gondjai voltak a gát szivárgásával, emiatt ma is csak félig van megtöltve. Viszont ez is elég egy idilli fürdéshez a természet ölében. A Bakomi feletti helyről kilátás nyílik a szépen egymás alatt fekvő három piargi byánatóra. Eredetileg a víztározó neve Szent Pachomius bányató volt, a Bakomi megnevezés az eredeti név torzításával keletkezett.
Evička (Évike)
A Vindšachtský bányatóval együtt a valaha nagyon híres és gazdag Bieber-táró energia tárolója volt, hozama miatt Minden bánya anyjának is hívják. 1629-ben épp ebben a bányában próbálták ki az első dokumentált bányászati robbantást a világon.A piargi csoport második legrégebbi tava. Romantikus fürdőzés.
Kis- és Nagy-Richňava
Eredetileg a Kis- és Nagy Richňaván a nagy Richňavai víztározó volt, a körzet legnagyobbja. A gát szivárgása miatt azonban két nagy víztározóra osztották. A Nagy Richňava a tilalmi időszakon kívül halászati területként működik “fogd meg és endegg el” rezsimben, a nyári időszkban pedig főként kikapcsolódásra szolgál – fürdésre és csónakázásra. 2014-ben megkezdték a felújítását, amely egészen 2015 szeptemeréig fog tartani.
Nagy Vindšachta
A gátat a helyiek már elejétől fogva a marhák legelőre hajtására használták, esős időszakban állandóan víz állt rajta. Az Evička (Évike) bányatóval együtt már egy évszázad óta keresett pihenő központ. Gyerekekkel is lehet itt fürödni, vagy csónakot kölcsönözni és enni is.
Bacsófalvi-tó
A legnagyobb tó, és a legszebb és leglátogatottabb bányatavak közé tartozik. Partjaitól 1,5 óra el fel lehet jutni a legendás Szitnóra. Gyerekekkel is lehet itt fürödni, meglátogtni a helyi mini-állatkertet, csónakázni, enni és szállást is lehet kapni. Közkedvelt és gyakran látogatott helyszín, mégis megtartotta szépségét és romantikáját.
Az egyetlen olyan bányató, amelynek 5 gátja van, a fő gát egészen a 19. századik Európa legmagasabbja volt. Ennek építésén is naponta százak dolgoztak, főleg asszonyok, alacsonyabb bérért. A bécsi Udvari kamara ezzel nem értett egyet és követelte az elbocsátásukat.
Komorské (Kamara) bányatavak
Kreschsengrund
Kicsi, “Tajšok” néven is ismert tó, a piargi víztározók csoportjából a legmagasabban helyezkedett el (730 m.tsz.f.)
Bélabányai tavak (Bélabánya)
Bélabányai
A Halčiansky-bányatóval együtt a Geramb bányaunióhoz tartoztak, víztárolóként épültek a Kozelnícka-völgy bányászati berendezései részére. A bányató felújítására 2001-ben került sor, ma fürdésre szolgál.
Halčiansky
A Halčiansky-bányató a 18. század második felében keletkezett a Halča településről folyó patakból, amely Bélabányához tartozott. A Halčiansky-bányató és Kysihýbel kisebb tavai haltenyésztésre és horgászatra szolgáltak. Horgászat céljából ma is keresett, de magányos romantikus fürdés helyszíne is, a többi tóval ellentétben kicsit messzebb található.
Goldfusský
Az út jobb felén található nem túl nagy bányató, Selmecbánya irányából Bélabánya felé, a 18. század 2. felében keletkezett, szintén a Kozelnícka-völgy bányászati berendezéseit hajtotta. A két Goldfusský-bányató kisebbje, a nagyobb már száz éve megszűnt.
Kolpachi-bányatavak (Tópatak)
Kis- és Nagy kolpachi
Építése 1730-ban kezdődött, a 90 ezer arany költségvetés fedezetét a bányák bevételéből tervezték. Közvetlenül a gát befejezése után (közös mindkét bányató részére) megnyilvánultak a hiányosságok – vízszivárgás, repedések.
A javításhoz Samuel Mikovíny fogott hozzá, de valószínűleg nem járt túl nagy sikerrel, mivel 1746 június 12-én a víz áttörte a gátat. Az új gátat a régi alatt építették fel és a tavat kettéosztották, Kicsire és Nagyra. A munkálatotak Samuel Mikovíny vezette, 35 aranyba került, a vízvezető árkok kiépítése pedig további 10 ezer aranyba.
A sok napfény, nagy felület és a part enyhe lejtésének köszönhetően már régóta használják kikapcsolódásra. A szocializmus ideje alatt Kolpach körül vállalati és magánházakat is építettek. Az egyik leglátogatottabb bányató.
Vihnyei-bányatavak
Rozgrund
Selmecbánya lakosai a Rozgrundot szvesen hívják Selemeci-bányatónak, annak ellenére, hogy Vihnye község kataszteréhez tartozik. 111 évig tartotta a világon az elsőbbséget a gát meredekségében. A víz tisztaságának köszönhetően a 20. század elejétől ivóvíz forrásként használták. A bányatóban tilos fürödni és horgászni, az ivóvíz forrás legszigorsúbb védelmi övezetében található.
Banky (Banky községben)
Banky község régi bányatelepülés, a Hoffer Ruml ér arany- és ezüstérceket bányászó aknái mellett keletkezett. A tónak félhold alakú gátja van, amely közvetlenül a falu fölött a völgy irányában ível, ahol a vízimalmokat és berendezéseket hajtotta. Amikor 1858-ban megszűnt a Hoffer kitermelés, a tavak nem gondozták többé. A tónak nem volt biztonsági berendezése felhőszakadás és tartós eső esetén. A gát átszakadt az 1977-es árvíz idején és a víz elárasztotta a falut. Szerencsére nem volt túl nagy mennyiségű víz, így nem okozott halálesetet. Ma a bányató fel van újtíva és az ínyenc fürdőzők nagyon kedvelik.
Hodrusi-bányatavak
Felső hodrusi-bányató
A bányató már legalább 400 éves. A vize egyre több szivattyút és bányászati berendezést hajtott, amelyek az ércet zúzták és mosták, valamint az öt hodrusi kohó kemencéinek fújtatóit is. Több vizet kellett felfogni és szükség szerint ereszteni. A tó gátját M.K.Hell és S. Mikovíni építette. Végül Mikovíni hozzáfogott az Alsó hodrusi-bányató építéséhez is. 1834-ben a rozoga gát egy felhőszakadás után átszakadt, az Alsó hodrusi-bányató akadályozta meg a szerencsétlenséget és tartotta fel a vizet. Még abban az évben megjavították és 16 méterrel feljebb emelték a Felső-bányató gátját, így kapta jelenlegi formáját. Újabb balesetek után, a 20. században kieresztették a tó vizét és két harmadáig kibányászott kőzettel töltötték fel.
A tó felújítására a síközpont kiépítésével kapcsolatban került sor. A föld eltávolítása után ismét teljes szépségében megjelent az eredeti (1834-es) kővel precízen kirakott gát, megjavították a részeit és felújították a vízvezető árkot. A bányató tehát ismét él és lassan visszatér az emberek tudatába. Partján a Salamandra szálloda áll.
Alsó hodrusi-bányató
A felső hodrusi ároképítésénél, amely a piargi bányatavakat látta el, nem jutott víz a hodrusi oldalra. Mikovíni először a Felső hodrusi-bányató újabb megemelését tervezte, későb az olcsóbb variánst választotta, tehát lejjebb újat építeni. A gátat 1743 júniusában kezdték építeni és 1744 szeptemberében fejezték be.
Az 1960-as felhőszakadáskor mindkét már nem használt hodursi tavon átszakadt a gát. Így nem egy szerencsétlenség vette kezdetét, amikor az átfolyó víz árkot vájt a gátba, meggyengítette és így a víznyomás áttörte azt. A gát csak annak köszönhetően bírta ki, hogy már nem jött több víz, így sikerült elkerülni a katasztrófát, amelynek végzetes következményei lettek volna a hodrusi-völgy, a házak és az emberek számára is.
Brennerský / Praniarsky-bányató
A Brennerský bányató a Grintál-völgyben, az egész terület legrégebbi tavai közé tartozik. A visszatartott vízhez képest a legerősebb gátja van. Jelenleg a bányató még mindig várja az állandóan késleltetett felújítást.
Ciblikovská lúka (rét)
A Cibilkovská lúka (rét) Hölle-bányató néven is ismert. A tó alja jelenleg teljesen el van terítve a környező lejtők hordalékával. A sár és homok hordalékai egy síkot alkottak, amely az évszázadok során mocsaras rétté változott.
Kopanický – Moderštôlniansky-bányató
Mivel olyan helyen épült, ahol csak gyenge a vízbeáramlás, a bányatónak az összes hodrusi tó közül a legkiterjedtebb gyűjtőárok rendszere van. 1997-ben megjavították és a gát ismét az eredeti paramétereit szerezte meg. Kikapcsolódásra szolgál főleg a víkendházak tulajdonosai és a helyi lakosok számára
Golduffský-bányató
A két Golduffský-bányató kisebbjéről van szó. Jelentőségét a 19. században veszítette el. Jelenleg a víztározó a maximális szintig meg van töltve vízzel.
