A selmeci bányatavak a helyiek és a látogatók kedvencei. A bányászok valaha egy hihetetlen vízerőművet építettek, hatvan egymás között összekötött víztározó szolgáltatta az energiát a virágzó bányászat számára. Nemcsak az óriási vízerőmű története, de a bányatavak természetben való harmonikus elhelyezése is lenyűgöző. 24 maradt meg belőlük, harmóniában a természeti környezettel. Fürdőzésre, csónakázásra, horgászatra, télen pedig korcsolyázásra és romantikus sétára alkalmasak. A Veľká vodárenská (Nagy víztározó) tótól, amelynek türkiz színű a vize, mindössze 15 percnyi séta választja el a Szentháromság térről.
A bányatavak gyönyörű, ember által alkotott tavak, amelyek harmonikusan belenőttek a meredek hegyekbe. A tavak megoldották a bányászat “első energetikai válságát” és így megmentették azt az egész körzetben. A vízenergia felváltotta a lovakat és az emberi erőt, amely nem győzte szivattyúzni a talajvizet a bányákban. Mindaddig a föld alól mintegy 2000 ember és ugyanannyi ló szivattyúzott.
A 18. században a selmeci bányatavak Európa talán legtökéletesebb vízgazdálkodási rendszerét alkották. A tavak összesen 7 millió köbméter vizet tartottak fel és oda vezették, ahol arra szükség volt. A víz a talajvíz szivattyúit hajtotta, valamint a hámort, ahol az ércet zúzták, a fennmaradt víz a malmok hajtására szolgált. A bányatóból a vizet földalatti alagúttal vezették el, a “dugót” egy kis házból irányították a tó gátjánál, amelyet szerzetesnek neveztek. A gát építésén egyszerre férfiak és nők százai sőt ezrei dolgoztak, földet kellett hozni, a gátat juhnyájak döngölték le, amelyeket arrafelé hajtottak. Mivel a környéken nem volt semmilyen kiadós vízfolyás, a tavakat esővíz töltötte meg, amelyet több tíz kilométernyi árok gyűjtött össze. Nemcsak az igényes építmények technikai megoldása, hanem az irányításuk is csodálatra méltó. A rendeszer energetiaki alapján szivattyúzási technika feljődött ki, amely a világ más bányászati körzetei számára is példás volt. A bányatavak létezése az egyik oka annak, hogy Selmecbánya szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
A mai napig 24 maradt meg belőlük, harmóniában a természeti környezettel. Közülük néhány kikapcsolódásra alkalmas: a nyári hónapokban fürdőzésre és csónakázásra, télen korcsolyázásra, tavasszal és ősszel sétákra. A nagy víztározó-tó és a Klinger gyalogosan könnyen elérhető Selmecbányáról. A hegybányai Bacsófalvi-tó, Vindšachta és a Richňava, valamint a tópataki Kolpachi-tó gyerekes családok számára is alkalmas, partjai nem túl meredekek. Árok rendszerek részei is fennmaradtak, sokukon át gyalogos ösvény és kerékpárút vezet. A legismertebb a Bacsófalvi-tó a legendás Szitnó alatt.
